Lengéscsillapító csere
Lehetetlen mindenhová elutazni még a húszas éveid során, ahová vágysz. Éppen ezért hagyj időt magadnak: minden teljesülni fog előbb vagy utóbb. Erre szoktam emlékeztetni magamat, meg arra, hogy mekkora kiváltság is, hogy utazhatok, amikor azt látom, hogy mások sokkal többet látnak a világból, mint én.
Imádok ugyanis utazni, és kamaszként el is jutottam sok helyre, azóta viszont a sok munka, az egyetem és a spórolás miatt már sokkal jobban megfontolom, mire költök időt és mivel töltöm azt a kevés szabadságom. Persze jóval drágább is lett minden, ma már jó alapos tervet készítek minden út során a várható kiadásokról. A leginkább egyébként európai nagyvárosokba szeretek utazni, vagy felfedezni minél több tengerpartot. Magyarországon belül is szép helyek vannak, de a kíváncsiságom elsősorban külföldre hajt. És persze mindig eszembe jut, hogy „türelem, türelem”. Valószínűleg a social mediának is köszönhető ez a fajta torzulás a gondolkodásomban, hogy mindent azonnal akarok, és hajlamos vagyok úgy érezni, hogy mindenki másnak izgalmasabb élete van, mint nekem – pedig ez nincs így. Aztán persze végiggondolom, hogy mennyi mindent elértem az elmúlt években, és hogy milyen kevés utazás fért bele sokszor, de azért nem is panaszkodhatok, mert mindig volt lehetőség arra, hogy ki tudjam engedni a fáradt gőzt. Az utazásaink során ráadásul a világról és önmagunkról is rengeteg dolgot tudhatunk meg. Hiszek abban, hogy kerülni kell a tipikus turistáskodást, legalábbis nekem ez az ideális, mert gyakran érzem mesterkéltnek azt, amit eladni próbálnak nekünk. Ha pedig kicsit a magunk útját járjuk, megismerhetjük a települések, kultúrák valódi esszenciáját. Engem az ilyen utazások vonzanak igazán. És nagyon hálás vagyok a szüleimnek, nagyszüleimnek, hogy gyerekkoromtól kezdve utaztunk, és az ő utazós sztorijaikat hallgatva is mindig úgy gondoltam, hogy utazni kaland, felfedezés, öröm és kiváltság. Continue reading →
