Az írás mindig is hatalmas részt tett ki az életemből. Már amikor kisgyerek voltam, akkor elkezdtem kitalálni a saját történeteimet. Írtam kisebb, bugyuta regényeket is, amiket ma már nem vállalnék fel. Az írás számomra mindig is az önkifejezést jelentette. Nem számított, hogy milyen reménytelen, vagy nehéz volt éppen az élet, ezen keresztül mindig el tudtam panaszolni a sérelmeimet, fájdalmaimat. Értelmet nyert az egész szenvedés azáltal, hogy valami szépet tudtam készíteni belőle.
Sokszor túlságosan is abban mértem magamat, hogy mennyire jók az írásaim. Rájöttem azonban szépen lassan, hogy ez egy egészségtelen hozzáállás. Sokszor van olyan, hogy az embernek egyszerűen nincs ihlete új dolgok elkészítésére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy veszítünk a személyes értékünkből. Az íráson kívül is van élet. Ilyenkor érdemes erre fókuszálni és idővel úgyis vissza tudunk majd kerülni a kreatív folyamatba. Continue reading